Nagyon jó forrásmunkát kaptam a cikkem megírásához egy bloggertől, melynek címe A részvénytársaság. Bárkinek bátran ajánlani tudom, én élvezettel olvastam. Kiváló írás, sokat lehet tanulni belőle. A forrásmunka a részvénytársaságok működési mechanizmusáról szól, és az abban rejlő anomáliákat mutatja be. Mindez közérthető és élvezhető stílusban. A szerző marxista közgazdász professzor, így szakmailag kétségtelenül hitelesnek tekinthető. A cikk Lenin "Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelső foka" című művére alapoz, így a marxizmus-leninizmus jelenkori álláspontjának tekinthető. Mindezek alapján a szerző nagy szívességet tett nekem a forrásmunka megküldésével, amiért köszönettel tartozom.
A cikk alapfogalmakat tisztáz, megadja a részvény meghatározását, és taglalja a részvénytársaság funkcióit. Vizsgálja a Rt. működési rendjét, az ellenőrző részvénypakett nagyságát és a részesedési rendszer kérdését. Mindezt közérthető példákkal szemléltetve. A szerző végül kitér a finánctőke szerepére a részvénytársaságok irányításában és ellenőrzésében. Mindezekkel a kérdésekkel nekem nem is kell foglalkoznom, elég utalni a forrásmunkára. Pusztán néhány helyen tartom szükségesnek, hogy észrevételeket tegyek, de azok nem jelentenek elvi kritikát. Jelen cikkemben elegendő annak bemutatására szorítkoznom, hogy milyen hatást fejt ki a dolgozói résztulajdonlás intézménye a részvénytársaság működési mechanizmusára.
Észrevételek a forrásmunkával kapcsolatban
Amiről nem esik szó a forrásmunkában, az a részvénytársaság igazgatótanácsának és ellenőrző bizottságának a jogköre és működése. Ennek jelentősége leginkább ott volna, ha vizsgálni akarjuk a dolgozói résztulajdon képviseletére jogosult munkástanács jogosultságait, hogyan delegálhatnak tagokat az ellenőrző bizottságba, és hogyan vehetnek részt az Rt. operatív irányításában és ellenőrzésében. Ennek a részvénytársaság jövőbeni működésére talán még nagyobb hatása volna, mint a közgyűlés szerepében beálló változásnak.
A részvények típusait vizsgálva nem szerencsés a szakmai befektetők meghatározása és megkülönböztetése a kívülállóktól (outsider) és a kis befektetőktől. A szakmai befektetők fogalma nem annyira szakmai ismeretekkel rendelkező befektetőket jelent, mint inkább egy homogén érdekcsoportot, klánt, vagy brancsot jelöl (az angol „branches” – ágazat – szó után). Az outsiderek között is lehetnek szakmai hozzáértők. Gondolom nyilvánvaló, hogy a CEO (chief executive officer) a brancshoz sorolható. Ha megjelenik a negyedik típusú részvény, a dolgozói részvény, akkor ez a tény lényeges változást eredményez a részvényesek összetételében és érdekeltségi viszonyaiban. Bizonyos értelemben a dolgozó a brancshoz tartozik (azaz szakmai befektető, annál is inkább, hogy a szakmai ismeretei speciálisak), de más értelemben ellenérdekelt azokkal szemben, akik csak a pénzüket fektették a vállalatba. Nagyon sok múlik tehát a szakmai befektetők (az igazgatótanács) és a munkástanács együttműködésének minőségén. Ennek lényeges kihatása lehet az ellenőrző részvénypakett nagyságára is. Más részről pedig lényeges változás várható az ellenőrző bizottság munkájában is (utalok a transzferjövedelmekre).
A leányvállalat (és még inkább az unokavállalat) alapításának felhozott példáját nehezen tudom megemészteni. Azt nem okoz gondot elképzelni, hogy a leányvállalatnál kialakuló ellenőrző részvénypakett nagysága a példa szerinti arányokban alakul (azaz 25 millió Ft), de a leírt mechanizmus kétséges. Természetesen értem, hogy a példa képletes. Mégis úgy gondolom, egy 100 milliós leányvállalatot nem lehet 25 millió Ft-tal megalapítani. Egy újonnan alapított Rt. nem is jelenik meg a tőzsdén addig, amíg el nem kezd működni, és a működése a tőzsdén nem mérhető. Ha egy működő vállalat megvásárlásáról van szó, akkor annak vételárát ki kell fizetni. Azaz legalább annyi befektetőt előre fel kell hajtani, amennyi pénzből a vételárat ki lehet fizetni, vagy egy vállalat alapítása esetén a működést meg lehet kezdeni. Ezek a felhajtott befektetők jellemzően brancs béliek lesznek (netán maga a bank). Véleményem szerint az idegen tőke leigázásához szükséges minimális ellenőrző részvénypakett utólag alakul ki, amikor ehhez már vannak értékelhető tapasztalatok, mégpedig úgy, hogy a brancshoz tartozó szakmai befektetők egyszerűen eladják a fölösleges részvényeiket.
A banktőke és a termelőtőke összefonódása, azaz a finánctőke számomra is triviális. Az tiszta sor, hogy a bank a kibocsájtott részvények egy részét maga vásárolja meg – ha másképp nem megy, strómanok révén. Miért ne tenné, ha így névértéken jut a részvényekhez. Legfeljebb később jó haszonnal majd eladja azokat. Azt az állítást viszont, hogy a részvénytársaságok hármas könyvelést vezetnek, a bizonyítatlan összeesküvés-elméletek közé sorolnám. Ezzel nem vonom kétségbe, hogy ilyesmi létezik, csak azt állítom, hogy ez bűncselekmény, amit az esetek zömében nem vagyunk képesek földeríteni. Az kizárt dolog ugyanis, hogy legális és fiktív ügyletekhez kapcsolódó pénzmozgások ugyanazon a bankszámlán történjenek. Ez persze nem zárja ki, hogy fantom cégeken és fantom személyeken keresztül fantom számlákon forogjanak ezek a pénzek, és a bankok ezek fölött is rendelkezhetnek áttekintéssel. De mindez alapvetően megköveteli, hogy a részvénytársaság rendelkezzen olyan pénzekkel, amelyeket már sikeresen kivont az ellenőrzés alól. Ugyanúgy, ahogy korrupciós pénzeket csak adócsalásból származó jövedelemből tud fizetni egy vállalkozó (amit tehát kivont az adóhatóság ellenérzése alól), ugyanúgy a részvénytársaság is csak tisztára mosott magánjövedelmekből tudja finanszírozni a piszkos ügyleteit (azaz nem vállalati pénzekből). Véleményem szerint az offshore adóparadicsomok tipikusan ezt a célt szolgálják, ahonnan akár bőröndben is haza lehet vinni a pénzt, a nyomokat eltüntetve.
Ennyi észrevétel után szeretnék rátérni a blogbejegyzés érdemi részére, hogy milyen hatással van a dolgozói résztulajdonlás intézménye a részvénytársaság működési mechanizmusára.
A közgyűlés összehívása
A dolgozói részvény tulajdonosi jogokkal jár, így a részvénnyel rendelkező dolgozók a tulajdonjoguk arányában beleszólhatnak a vállalati döntésekbe. A hiedelmekkel ellentétben a dolgozói részvény kis összegű ugyan, de nem kis részvényként működik, mert a részvénytulajdonnal rendelkező dolgozók érdekszövetségbe tömörülve jelentős erőt képviselnek. Vegyük figyelembe, hogy a dolgozók nevében és érdekeit képviselve a munkástanács (vagy valami hasonló választott testület) járhat el.
Számomra természetes, hogy a munkástanácsnak a munkavállalók képviseletére jogosult tagjai nem valami országos napilapból fognak a közgyűlés időpontjáról és helyéről értesülni, hanem névre szóló meghívót fognak kapni. Az erre vonatkozó előírásokat – szerintem – a részvénytársaság működési szabályzata és/vagy a kollektív szerződés fogja tartalmazni. Továbbá az is természetes számomra, hogy a munkástanács 5 vagy 10 képviseletre jogosult (szakértő) tagjának a vállalat mind a kiesett időre járó munkabérét, mind az útiköltséget téríteni fogja a Hawaii szigetekre, de a szállodai számláját is kifizeti. Azaz, ha minden egyéb változatlan, akkor 5-10 fővel többen fognak megjelenni a részvénytársaság közgyűlésen. De azon sem lepődnék meg, ha a részvénytársaság működési szabályzatában rögzítenék azt is, hogy a továbbiakban a közgyűlést az Rt. székhelyén kell lefolytatni.
Hogyan alakul a példánkban bemutatott 100 milliós alaptőkével rendelkező részvénytársaság tulajdonosi szerkezete? Eredetileg 25% volt a szakmai részvényes, 25% az outsider, és 50% a kisrészvényes. Hogy ne aprózzuk el a dolgot, tételezzük fel, hogy a dolgozói részvények 20 százalékot tesznek ki. Tekintettel arra, hogy a dolgozói részvénnyel nem nőtt meg a vállalat alaptőkéje (mert azt a dolgozók elképzelésem szerint alanyi jogon, térítésmentesen kapnák), így ezt a 20 százalékot a többiektől arányosan el kell venni! Vagyis a szakmai befektetők és az outsiderek tulajdoni részaránya 20%, a kisbefektetők részaránya pedig 40%. Látható, hogy a dolgozói résztulajdon összemérhető nagyságrendű az alaptőkével.
A példánkban a közgyűlésen megjelent részvényesek aránya a következőképpen alakul. Megjelenik a 20% szakmai befektető, a 20% outsider, a 20% dolgozói résztulajdon és 100 fő kis részvényes a 10 ezer kisbefektető közül. Ez összesen 60,4 %. Lényegesen javult a megjelenési arány. Az érvényes döntéshez pedig ennek a fele + 1 fő kell, azaz legalább 30 százalék! Látható, hogy a közgyűlés demokratikusabb lett.
Az első és leglényegesebb megállapítás, hogy a munkavállalói résztulajdon intézményének bevezetésével megnőtt az ellenőrző részvénypakett nagysága. A szakmai befektetőknek a közgyűlést megelőzően egyeztetniük kell a javaslataikat a dolgozókkal, másképpen az elképzeléseiket nem tudják megvalósítani. A másik lehetőség, hogy az outsiderekkel próbálnak egyeztetni.
Mivel a munkavállalók lényegében a brancshoz tartoznak, mert igenis van közös érdek, ez azt jelenti, hogy az Rt. mindenekelőtt a munkavállalókkal fog egyeztetni.
A minimális ellenőrző részvénypakett a dolgozói résztulajdon nagyságának függvényében
A fentiekhez hasonló módon kiszámoltam, hogyan változik a részvénytársaság ellenőrzéséhez szükséges részvénypakett nagysága a dolgozói résztulajdon változásának függvényében. Az alkalmazott peremfeltételek ugyanazok, mint a forrásműben felhozott példában. Egyedül a dolgozói résztulajdon mértéke változik. Az eredményt táblázatban foglaltam össze.
Amire a figyelmet felhívni szeretném a táblázatban, az a külön oszlopban kimutatott összesen megjelent magántulajdonosok szavazati joga. Ahogy fentebb láttuk, 20% dolgozói résztulajdonnál az ellenőrző részvénypakett 30,2%, 30% dolgozói résztulajdonnál már 32,68%. 40%-nál ez az érték már 35,15. De ekkor már összesen nincs ennyi szavazati joga a közgyűlésen megjelent magánbefektetőknek. Nincs ellenfele a dolgozói résztulajdonosok döntésének. Ennek mindössze a dolgozó kollektíva egységes fellépése a feltétele a magántulajdonos befektetőkkel szemben.
Elméletileg igenis lehetséges tehát, hogy egy részvénytársaság szocialista nagyvállalatként működjön, és abban a dolgozó kollektíva akarata érvényesüljön. A termelőeszközök magántulajdona elvén működő kapitalista részvénytársaság működési mechanizmusa ezt nem képes megakadályozni. Téves nézet tehát, üres blöff, hogy a munkavállalói résztulajdon kistulajdonosi jogokat jelent csupán, és azzal nem jutunk semmire, mert a részvénytársaság valódi tulajdonosa az, aki az ellenőrző részvénypakettet birtokolja. Hát persze, hogy az! Amíg hagyjuk…
A perspektíva
Látható, hogy igenis van lehetőség a dolgozói résztulajdonlásban. Most már csak címszavakban említem, hogy az ellenőrző bizottságban való aktív részvételben a dolgozó kollektívan kifejezetten érdekelt, lévén tulajdonjogot csak a vállalat könyv szerint kimutatott vagyona fölött gyakorolhat. Egy Magyarországon működő leányvállalat ellenőrző bizottsága sokat tehet az ún. transzfer jövedelmek felderítése terén, de ugyanúgy a korrupció és adócsalás (a gazdasági bűnözés) ellen is.
További előnyként említem, hogy a modell paradigmaváltást valósít meg a hagyományos profitmaximáló szemlélettel szemben. A dolgozó nem törekszik bármi áron a tőkeakkumulációs mechanizmus fenntartására. Az öncélú fejlesztés nem érdeke. Sőt, a munkahelyek megtartása az érdeke. A dolgozót a profit és a munkabér együttes összegének maximálása motiválja. A dolgozó ezzel együtt törekszik a társadalmi szolidaritás kiterjesztésére, de annak költségeit belekalkulálja a profit- és bérmaximálás célfüggvényébe. De érdeke a munkaidőcsökkentés is, hogy több szabadidőhöz jusson. Ennek a kérdésnek a vizsgálatába igenis érdemes szellemi kapacitásokat fektetni.
Jelen blogbejegyzésemben nem írtam arról, hogy miből származik a dolgozót megillető tulajdonjog. Erre a kérdésről külön blogbejegyzéseim szólnak.
