Another Brick In The Wall

Gondolatok a szegénységről és gazdagságról marxista megközelítésből

Marx egyensúly-elmélete és a hitel

2012. március 26. 20:00 - aLEx

 

Jelen írásban Marx egyensúly-elméletével kívánok foglalkozni. Tisztában vagyok vele, hogy postom nem lesz túl népszerű, sőt még olvasott sem és hozzászólásokra sem nagyon számíthatok, hiszen a marxizmus politikai gazdaságtana nem tartozik a közérdeklődésre számot tartó témák közé. Mivel a közgazdaságtan meglehetősen száraz tudomány, ezért a cikkemet fejezetekre tagolom, amelyek önmagukban is olvashatók és a hozzáértők számára átléphetők. Ugyanakkor ahol szükséges, utalok a kérdés aktualitására. És persze utalok korábbi írásaimra is, amelyeket ajánlott ismerni a téma teljes megértéséhez. Végezetül pedig ígérem, hogy írásomat igyekszem annyira közérthetően megfogalmazni, amennyire csak lehetséges.

Marx egyensúly-elméletét Vígh László interneten is föllelhető közérthető írása alapján mutatom be, amely nyomtatható formában is letölthető. Mivel az elmélet részletes értelmezése a hivatkozott irodalomban fellelhető, itt megelégszem a képletek puszta bemutatásával.

 

Egyszerű újratermelési folyamat:

Az elhasznált régi tőke puszta pótlása

  • Termelőeszközöket gyártó szektor (I. osztály) termelése:          I.o. = c1 + v1 + m1
  • Fogyasztási cikkeket gyártó szektor (II. osztály) termelése       II.o. = c2 + v2 + m2
  • Ezért az egyszerű újratermelés alapegyenlete:                              c2 = v1 + m1

Az I. osztály saját magának állítja elő a termelőeszközöket, de a fogyasztási cikkeket csak a II. osztálytól tudja beszerezni. A II. osztály megtermeli önmaga számára a fogyasztási cikkeket, viszont az elhasználódott állóeszközeit csak az I. osztálytól szerezheti be. Ebből következik az egyszerű újratermelési folyamat alapegyenlete. Ha a két osztály kereslete és kínálata értékben megegyezik, az újratermelés egyensúlyban van.

 

Bővített újratermelés:

Az újratermelés értékterjedelmének növekedéséhez mindkét osztályban az értéktöbblet felhalmozása szükséges. Ebben az esetben az összes értéktöbblet három részre oszlik: mc az állandó tőke bővítésére szolgáló, mv a változó tőke bővítésére szolgáló rész és mk pedig a tőkések fogyasztása.

A két osztály termelése így a következő lesz:

I.o. = c1 + v1 + mc1 + mv1 + mk1

II.o. = c2 + v2 + mc2 + mv2 + mk2

Az előző összefüggéseket tovább gondolva belátható, hogy a bővített újratermelés egyensúlyának alapegyenlete a következő:

c2 + mc2 = v1 + mv1 + mk1

Rögtön ezen a ponton szükséges egy rövid megjegyzést tenni Marx bővített újratermelés modelljével kapcsolatban. A változó tőke bővítésére szolgáló mv rész azt a téves látszatot kelti, mintha a dolgozó a megtermelt értéktöbbletből részesedne, de ez nincs így. A munkabér a termelés költsége, azt nem az értéktöbbletből takarítja meg a munkáltató. A bővülő termelés költségei is nagyobbak lesznek. Sokkal helyesebb volna a képletben az alkalmazott jelölés helyett Δv jelölést használni, mely jobban tükrözi a gazdasági lényeget.

Az Unortodox számtanpéldák a korlátolt felelősségre blogbejegyzésem Egyes fogalmak értelmezése című fejezetében már rámutattam arra, hogy a tőketulajdonos számára a munkabér az álláspontom szerint nem tőkebefektetés, hanem alapvetően forgótőke jellegű dolog, amelyet forgóeszköz hitelből is lehet finanszírozni. Ahogyan Marx az értéktöbblet elméletében nem veszi figyelembe például a termeléshez felhasznált alapanyagokba és fogyóeszközökbe befektetett tőkét, ugyanígy nem indokolt a munkabérbe fektetett tőkét figyelembe venni sem. A munkabér Marx képletekben nem mint tőkebefektetés szerepel, hanem mint egy értékképző termelési tényezőnek az „ára”. Ez két különböző dolog. Ráadásul lényegi különbség, hogy a dolgozó a munkáját megelőlegezi és a bérét csak utólag kapja meg, akár a folyó árbevételből. Vagyis a dolgozó valójában befektet a cégbe, mégpedig a munkaerejét, abban a hitben, hogy a bérét egy hónap elteltével megkapja. A tőketulajdonos nem tulajdonosa a munkaerőnek! Ez tehát egy tudatosan vállalt különbség Marx nézeteihez képest.

Marx az újratermelési egyensúly vizsgálatánál eleve feltételezte, hogy a termelékenység nem változik. Tette ezt annak érdekében, hogy kizárhassa az értékarányok változását, mert nézete szerint a válságokhoz ezek vezetnek. Vagyis a marxi képletekben a tőkés gazdaság növekedésről van csupán szó és nem fejlődésről. Így az egyensúly vizsgálata még arra sem ad igazán választ, hogy mitől exponenciális a fejlődés.

Marx az egyensúly vizsgálatánál azt a következtetést vonja le, hogy lehetséges a társadalmi termék realizálása a tőkés gazdaságban növekedés esetén is és továbbra is fenntartja azt a nézetét, hogy a válságok az értékváltozások miatt következnek be, amely a munkatermelékenység növekedésének következménye.

Marxnak a növekedés és a termelékenység hatásának szétválasztására vonatkozó feltételezését fenntartással kell kezelnünk! Tudjuk ugyanis, hogy a növekedés a tőkés gazdaságban eleve cél és a monopóliumok kialakulása, a verseny korlátozása irányába hat. A növekedés során eleve változik a sorozatnagyság és ez kihatással van a termelés gazdaságosságára, a termelékenységre is. Mindezek miatt a marxi egyensúlyi feltételek további vizsgálata szükséges.

 

A fejlődés motorja a hitel

A 2008-ban bekövetkezett Credit Crunch óta változott a közvélemény a hitelek megítélésében is. Ma már tudjuk, hogy a hitel nem pusztán előre hozott fogyasztás, hanem önmagában alkalmas az egyensúlytalanság előidézésére. De vajon a pénzügyi egyensúly követelményének biztosításával és mértékkel adagolva a hitelt lehetséges-e elkerülni a válságokat? Erre a kérdésre próbálok választ kapni, amikor a marxi egyensúly vizsgálatába bevonom a hitelt.

Kétféle hitelt szükséges vizsgálni: a vállalkozói hiteleket és azon belül elsősorban a beruházási hiteleket, majd egy további lépésben a fogyasztási hiteleket! A beruházási hitelt a forgóeszköz hiteltől azért kell elkülönítve kezelni, mert alapvetően a beruházás biztosít lehetőséget a termelés volumenének növelésére. Továbbá mint állótőke vesz részt az értékképzésben, azaz hosszabb idő alatt adja át értékét a létrehozott termékbe.

 

Beruházási hitel a termelőfolyamatban

Mielőtt továbbmennénk, meg kell fogalmaznunk egy újabb lényeges feltételt! Tegyük fel, hogy Marx az újratermelési egyensúly vizsgálatakor felírt egyenletei igazságos jövedelemelosztást tükröznek! Elismerjük a tőketulajdonos jogát a befektetett tőke után a profitra, a tőketulajdonos pedig pont annyi munkabért fizet a munkásainak, amely megfelel a munkaerőpiaci áraknak. Feltételezzük, hogy semmilyen kizsákmányolás nincs! Ezek után vizsgáljuk, hogy hogyan hat a beruházási hitel a jövedelemelosztásra a munkafolyamatban.

A bank a termelőfolyamatban nem vesz részt. A beruházási hitel, amit kifolyósít a vállalkozónak, a lejáratkor teljes egészében visszafizetésre kerül. A banki munkabérek nem adják át értéküket a termékbe. Látszólag az egyetlen dolog, amely a termeléssel kapcsolatban felmerül, hogy a termelésből származik a k betűvel jelzett kamat, amely a bank profitja.

Bank = cB + vB + mB = 0 + 0 + k

Erre szoktuk azt mondani, hogy a tőkés a saját profitját engedi át a banknak az előrehozott beruházás fejében. A termelőszféra szempontjából azonban nem így néz ki a dolog. A termelés tőkeszükséglete a cS saját tőkéből és a cH hiteltőkéből áll. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a saját tőke cS=0. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a hiteltőke és a kamat megfizetése a munka hozadékából történt, hiszen a vállalkozónak nem is volt saját befektetett tőkerésze. Ezzel meg is cáfoltuk az eredeti feltevésünket, hogy a munkabér megállapítása igazságos és hogy a termelőfolyamatban nincs kizsákmányolás. De talán még ennél is fajsúlyosabb megállapítás, hogy hiányzik a kereslet-kínálat egyensúlyából a beruházott tőke és a kamatai összegével azonos fizetőképes kereslet a fogyasztási cikkek piacán.

Az is könnyen belátható, ha a saját tőke nem egyenlő nullával és általánosságban felírjuk az egyenletet, az esetben is a cH hiteltőke és a k kamat megfizetése a munkabérből elvont jövedelemből történik, azaz az egyensúlyi munkabérhez képest a ténylegesen kifizetett munkabér a cH +k összegével kevesebb.

c + v + m = (cS + cH) + [v – (cH + k)] + (m + k)

Mielőtt valaki megütközne ezen a kijelentésen, emlékeztetnék rá, ha nagyjából ugyanarról van szó, mint államadósságok esetében. Ma már mindenki számára természetes, hogy az államadósságot végső soron az adófizető polgárokkal fizettetik meg, ugyanúgy legyen mindenki számára világos, hogy a tőketulajdonos termeléssel kapcsolatos összes kiadását a dolgozóknak kell kitermelnie!

Nehogy azt higgyük, hogy a felírt egyenlet valami különleges dolog! Teljesen általános esetben leírja egy korlátolt felelősségű társaság vagy egy részvénytársaság mindennapos gazdasági tevékenységét, ahol a törzstőke (részvénytőke) a termelés teljes tőkeszükségletének csak egy részét képezi. A hitelből való gazdálkodás napjainkban teljesen általános jelenség. Ezzel a jelenséggel a fentebb már hivatkozott írásomban foglalkoztam.

Az utolsó egyenletet vizsgálva a következő megállapításokat tehetjük:

  1. Az újratermelési folyamat marxi képletei csak azt a szélső feltételt elégítik ki, ha a hitel és a kamat összege zéró. Az értékesülési folyamat azonban ekkor is csak fikció, hisz a vásárlóerőről nem tudunk semmi bizonyosat.
  2. A hitel a kereslet-kínálat egyensúlyát eleve eltéríti, mert a tőke és a kamatok kifizetése a munkajövedelmek rovására történik.
  3. Ha a vállalat nem használ hiteltőkét, a (cH + k) összeg a tőketulajdonos extraprofitjaként jelentkezik, hisz a munkaerőpiacon kialakult bérek a hitelből való gazdálkodáshoz igazodnak.
  4. Általános esetben a termelőfolyamatban ki kell termelni a bank profitját is. Amennyiben a bank szerepe nélkülözhetetlen a gazdaságban, úgy ez természetesnek tekinthető.
  5. A tőketulajdonos törzstőkét (részvénytőkét) meghaladó tulajdonrésze a vállalat felett közgazdasági értelemben nem magyarázható, annak összege kizsákmányolásból származik. Ennek alapján a vállalati vagyon és a törzstőke különbözete után haszon szedése sem tekinthető jogosnak.
  6. Általánosságban megfogalmazható, hogy a vállalati termelő tevékenységben tőketulajdonosra nem feltétlenül van szükség, hisz a tőkeszükséglet hitelből is finanszírozható. Ezt teszi maga a tőketulajdonos is.
  7. Világosan kirajzolódik a hitelből megvalósuló tőkeakkumulációs stratégia, mely a meredek exponenciális növekedés forrása. Minél több hitelt vesz igénybe egy vállalkozó, annál nagyobb tőke után szedi a hasznot. Csak megjegyzem, hogy Marx ezt sem látta.
  8. A képlet nem csupán a kapitalizmus tőkeexpanziós jellegére magyarázat, hanem kifejezetten a hitelből megvalósuló gyorsított tőkeexpanziós jellegre mutat rá.
  9. Ezzel összefüggésben értelmezhető az is, hogy miért nem tartható fenn a kapitalista fejlődés. Azaz a hitelezésből megvalósuló kizsákmányolás felszámolása önmagában javítaná a természeti környezettel egyensúlyban való fejlődés esélyeit.
  10. Némileg átértékelhetjük azt is, hogy miért nem volt a szocialista termelési mód versenyképes a kapitalizmussal.
  11. A megállapítások természetesen nem csak a beruházási hitelre érvényesek, hanem általában a forgóeszköz hitelekre is, amelyek átlagos esetben rulírozó hitelként működnek a vállalatoknál.

 

Fogyasztási hitel az értékesülési folyamatban

A beruházási hitel hatását tükröző egyenletből levonható az a következtetés is, hogy a fogyasztási javak piacán a kereslet és a kínálat nincs egyensúlyban. Míg a bankszektor vélhetően a befolyó kamatbevételeket elkölti és a pénz visszakerül a gazdasági folyamatokba, addig a munkaerő újraelőállítási árából hiányzik a (cH + k) összeg.

A termelési folyamatban előállított fogyasztási cikkek értékesülési feltételei hiányoznak. Ez a helyzet nem oldható meg másképp, mint fogyasztási hitel folyósítással. Maga az egyensúly, a termékek értékesülési folyamata megkívánja a fogyasztás hitelezését. Azaz nem elég, hogy a tőkés termelési mód a (cH + k) összeget a dolgozótól kisajátította, de most még ugyanekkora összeg után kamatot is fizethet. Ami azt jelenti, hogy egy gépkocsi vásárlási hitelért mondjuk öt év alatt a dupláját fizetheti vissza, azaz a bankok szépen híznak. Így jön létre a hitelexpanzió kényszere, hiszen a bank a hitelezésből él.

Persze jusson csak eszünkben, hogy a mai pénz hitelpénz és hogy a hitelpénzt a kereskedelmi bankok teremtik, amikor hitelt folyósítanak. Azt pedig forgathatják a kötelező tartalékráta reciprokának megfelelő pénzmultiplikátor szerint. Ez tehát a hitelexpanziós kényszer.

A bankszektor két legyet ütött egycsapásra. Meghitelezte egyrészt a termelőt, hogy növelni tudja a termelését, majd meghitelezi ugyanakkora összeggel a fogyasztót is, hogy maga az értékesülés is végbemehessen. Így jött létre a fogyasztói társadalom. S egyben így jöttek létre a Credit Crunch feltételei is.

Mindezt Marx nem láthatta pontosan előre, de azt megjósolta, hogy a munkások hitelből fognak élni, ami a bankrendszer összeomlásához vezet. A fogyasztói társadalom már a múlté és a hitelválságon is túl vagyunk. Jelenleg ott tartunk, hogy nincs hitel, nincs fogyasztás se, következésképpen pang a gazdaság és senki nem tudja, hogy milyen út vezet kifelé a válságból.

A dolgozó fizetése már kevés hitelfedezetnek is, a munkahelye pedig egyáltalán nem garantált...

 

Nos, az előző blogbejegyzésemben társadalmi konszenzus igényét vetettem fel, jelen írásomban pedig tudományos igényességgel bizonyítom, hogy igenis létezik kizsákmányolás a kapitalista társadalomban, sőt annak mértékét számszerűen is megkíséreltem kimutatni. Lássuk, hogy létezik-e együttműködési készség a konszenzusra! Véleményem szerint a kizsákmányolás megszüntetésének módja a vállalati dolgozó kollektíva tulajdonba való emelése volna. Erről szeretném hallani a véleményeket! Illetve ha van más javaslat, azt is készséggel megvitathatjuk.

 

Ajánlott írásaim:

 

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://another-brick.blog.hu/api/trackback/id/tr898199986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras1951 2016.01.04. 17:08:11

"Rögtön ezen a ponton szükséges egy rövid megjegyzést tenni Marx bővített újratermelés modelljével kapcsolatban. A változó tőke bővítésére szolgáló mv rész azt a téves látszatot kelti, mintha a dolgozó a megtermelt értéktöbbletből részesedne, de ez nincs így. A munkabér a termelés költsége, azt nem az értéktöbbletből takarítja meg a munkáltató. A bővülő termelés költségei is nagyobbak lesznek. Sokkal helyesebb volna a képletben az alkalmazott jelölés helyett Δv jelölést használni, mely jobban tükrözi a gazdasági lényeget."

A szerző itt erősen keveri a mikroökonómiát és a makroökonómiát. A marxi egyensúlyi egyenletek nem az egyes tőkések vállalkozásait ábrázolják, hanem a társadalmi össztőke mozgását. A társadalmi össztőke bővítése természetesen az értéktöbbletből történhet csak, így az állandó tőkéjé ugyanúgy, mint a változó tőkéjé. Vagyis a marxi egyenletekben (legalább is ebben a vonatkozásban) semmi félreérthető nincs. Csupán a szerző érti alaposan félre a kizsákmányolás fogalmát, amikor azt hiszi, hogy ha "a tőketulajdonos pont annyi munkabért fizet a munkásainak, amely megfelel a munkaerőpiaci áraknak", akkor nincs kizsákmányolás. Nem veszi észre, hogy Marx éppen nem kriminalizálja a tőkét (hogy az úgymond nem fizeti meg a munkaerő árát), és a kizsákmányolást pontosan ezzel a feltételezéssel vezeti le.

Másik probléma, hogy a szerző - éppen azért, mert keveri a mikro- és makrokategóriákat - teljesen hibásan tárgyalja a hitelt, amely tipikusan mikrokategória: nem az egész tőkésosztály kap - isten tudja kitől - hitelt, hanem a tőkés osztály egyik része nyújt hitelt - közvetlenül vagy a bankrendszeren keresztül - a tőkés osztály másik részének (itt eltekintünk a munkásosztály esetleges bankbetéteitől, hiszen az nem is keletkezhetne, ha a bér éppen egyenlő, vagy pláne kevesebb lenne, mint a munkaerő ára, azaz a munkaerő újratermelésének költsége). A kamat - tőkekamatról és nem uzsorakamatról beszélve - az értéktöbblet újraelosztásának eredménye, szintén mikro-kategória: az adós tőkések engedik át értéktöbbletük egy részét a hitelező tőkéseknek, illetve - ha bankon keresztül történik a hitelezés - akkor a hitelező tőkések és a bankrendszer osztoznak ezen az átengedett értéktöbbletrészen.

A fogyasztási hitelnek semmi köze a vállalkozási hitelekhez, ilyen a tőke feltörekvő időszakában lényegében nem létezett. Hogy ma a bankok egyre nehezebben nyújtanak vállalkozási hiteleket, miközben a fogyasztási hiteleket szinte rátukmálják a lakosságra, az a lenini értelemben "rothadó kapitalizmus" egyik jellegzetes "hullafoltja". Ugyanis míg a vállalkozási hitelek fedezete a meghitelezett vállalkozás későbbi bevétele vagy esetleg a vállalkozástól független zálogtárgy, addig a fogyasztási hitelek fedezete vagy a fogyasztónak a hiteltől független jövedelme, vagy maga a hitel tárgya (gépjármű, ingatlan stb.) - egyik esetben sem beszélhetünk valóságos fedezetről. nem véletlen, hogy a 2008-as hitelválság nem a vállalkozási hitelek, hanem a fogyasztási hitelek miatt robbant ki.

Bővebben erről lásd

marxista-polgazd.blog.hu/2012/03/05/a_jelenlegi_valsag_penzugyi_vagy_tultermelesi_valsag (különösen a II. rész)

aLEx 2016.01.05. 23:19:56

@nandras1951:

Tisztelt Phoenix!

Önkritikával kell kezdenem, mert a blogbejegyzésem még nincs teljesen kész. Technikai problémáim voltak a formázással és azzal, ahogy a képletek élesben megjelentek. Sokat nyűglődtem ezzel és egy kicsit elfáradtam. Lusta voltam befejezni a bejegyzést. A formázás és az utolsó ellenőrzés még elmaradt. A blogbejegyzésnek tulajdonképpen piszkozatban kellene lennie, de úgy maradt, ahogy van. Ez az első megjegyzésem.

A második megjegyzésem pedig az, hogy az Ön szándékaival továbbra sem vagyok tisztában. Nem tudom eldönteni, hogy Ön együttműködni óhajt-e velem, vagy csak kötekedni. Ez utóbbi esetben ugyanis nem kívánok belekezdeni sem egy "párbeszédbe", mert az csak fölösleges replikázáshoz vezetne.

Például Ön a kommentjében ezt írja: "A szerző itt erősen keveri a mikroökonómiát és a makroökonómiát." Mégis, Ön miből gondolja ezt? Ez csak az Ön feltételezése. Más helyütt írok is erről, sőt kifejezett célom, hogy a marxi mikroökonómiát alkalmassá tegyem makroökonómiai elemzésekre.

A következő példa: "... Csupán a szerző érti alaposan félre a kizsákmányolás fogalmát, amikor azt hiszi, hogy ha..." Ugyan már! Ön a saját vesszőparipáján lovagol, hiszen még a gondolatom logikai bevezetését sem értette meg, de az ítéletével már készen van. Pusztán teljesen abszurd logikai peremfeltételeket fogalmaztam meg, amikor ezt írtam: "a tőketulajdonos pont annyi munkabért fizet a munkásainak, amely megfelel a munkaerőpiaci áraknak". Mintha lehetséges volna ilyesmi. Ezzel csupán jelezni kívántam a feltételezésemet, hogy nincs kizsákmányolás. De még ilyen peremfeltételek ellenére is azt bizonyítom, hogy igenis van kizsákmányolás. De Önt annyira leköti a szándék, hogy hibát találjon a szavaimban, hogy még a gondolat tartalmára sem koncentrál.

"Nem veszi észre, hogy Marx éppen nem kriminalizálja a tőkét (hogy az úgymond nem fizeti meg a munkaerő árát), és a kizsákmányolást pontosan ezzel a feltételezéssel vezeti le."
Én sem kriminalizálom a tőkét, de engedje meg nekem, hogy saját céljaim és szándékaim legyenek arra vonatkozóan, hogy mit hogyan vezetek le. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy a kizsákmányolást nem lehet pusztán a béralku tárgyának tekinteni, azaz a kizsákmányolást nem lehet a munkabérekkel rendezni.

Ha Ön netán mégis hajlandó volna ilyen gondolatokat megérteni, akkor akkor azt is látná, hogy azokból logikusan következik a kizsákmányolás megszüntetésének elvi lehetősége. Sőt az is logikusan következne, hogy mi az, amit a XX. századi létező szocializmus alapvetően elrontott, mert nem volt képes a bérmunkás viszonyt meghaladni.

Sorolhatnám tovább ez ilyen jellegű észrevételeimet, de fölösleges. Ennyiből is érezheti, hogy milyen vegyes érzelmekkel fogadom a kommentjét. Nos, nem bánnám, ha jelezné az együttgondolkodási készségét.

nandras1951 2016.01.06. 15:49:05

@aLEx:

Tisztelt aLEx!

Tényleg nagyon nehéz a dolgom, mivel Ön - mint annyiszor - ismét személyes sértésként fogja fel az írását kritizáló véleményt. Ebből nehéz nem levonni a következtetést, hogy Ön csak és kizárólag az egyetértő véleményt hajlandó elfogadnom, és minden kritikát kötekedésnek tartva elutasít. Nem tudok mást tenni, minthogy ezt figyelmen kívül hagyom, és Önre bízom: él-e moderálási jogával vagy sem. Én mindenesetre továbbra is közömbös vagyok az Ön (számomra ismeretlen) személyével, és szigorúan a nyilvánosság elé tárt gondolataival foglalkozom.

Tehát.

"A szerző itt erősen keveri a mikroökonómiát és a makroökonómiát."

Ön figyelmen kívül hagyta, hogy ezt egy az Ön blogjából vett idézet után írtam. Abban - többek között - az szerepel, hogy

"A változó tőke bővítésére szolgáló mv rész azt a téves látszatot kelti, mintha a dolgozó a megtermelt értéktöbbletből részesedne, de ez nincs így."

Vagy tudatosan írta a "dolgozó"-t egyes számban, vagy ez freudi elszólás volt az Ön részéről. Ugyanis mikroszinten az egyes tőkés vállalkozó természetesen meglévő munkásait nem az értéktöbbletből fizeti és egyáltalán a változó tőkét (v) utólag, a munkások által megtermelt új értékből fizeti ki, és - itt az egyszerűség kedvéért egy sor dologtól eltekintünk - ami a béreken felül megmarad, az az értéktöbblet. Ez a mikroökonómia. Marx bővített újratermelési modellje azonban nem mikroökonómia, hanem makroökonómia. Az egész tőkés osztály kifizetve az egész munkásosztály bérét (V) az ezután megmaradó értéktöbblet egy részét (mk) improduktív módon elkölti (jelzem ma az mk töredéke a tőkések személyes fogyasztása, jóval nagyobb rész az állam fenntartása és azon belül a fegyverekre költött rész) a többit TŐKÉSÍTI - egy részét az állandó, másik részét a változó tőke bővítésére fordítja (mc és mv). Makroszinten nem is lehet más forrása a bővítésnek. Ezért írtam amit írtam és nem azért mert kötekedni akartam. Viszont már itt jelezhetem, hogy az a tény, miszerint a munkásosztálynak nincs beleszólása abba, hogy a tőkés osztály mire használja fel a társadalmi többletet (amit értéktöbblet formájában sajátít el) a kizsákmányolás lényege és ennek a világon semmi köze sincs ahhoz, hogy a munkások bére mekkora. És itt kapcsolódunk az Ön által kifogásolt második megjegyzésemhez.

Más írásaiból azt olvastam ki (és ez ebben a blogban ez le nem írva elfogadott tényként szerepel), hogy Ön szerint az értéktöbbletet nem csak a munkás termeli, hanem ahhoz a tőkét befektető tőkés is hozzájárul, így az értéktöbblet elsajátításának egy része (a tőkebefektetés után járó rész) "jogszerű" és csak az esetleg ezen felüli rész a "jogszerűtlen", a kizsákmányolás. Nos, Marx a maga korában eléggé általános állapotból indult ki, hogy a tőketulajdonos és a vállalkozó általában egy személy, és ezt a személyt nevezte tőkésnek. Így a tőkésen és a munkáson kívül csak a földbirtokossal foglalkozott, mint önálló személlyel. A mai gyakorlatban azonban a tőketulajdonos és a vállalkozó igen gyakran különböző személyek, és amennyiben mégis egy személy, akkor (az adótörvények által alátámasztott módon) sajátos "skizofréniában" magát két személyként kezeli. A munkásokat nem a tőketulajdonos, hanem a vállalkozó alkalmazza, és ő a termelés tárgyi feltételeit (amit Ön - a polgári közgazdaságtanhoz hasonlóan és a marxista állásponttal élesen szemben állva - hibásan azonosít a tőkével, mint olyannal - gondolom ezt is kifogja kérni magának) ugyanúgy hitelben veszi át a tőketulajdonostól, mint ahogyan a munkásoktól a munkaerejüket. Tehát az Ön egész fejtegetése a munkaerő árú tőkejellegéről pontosan megfelel a polgári közgazdaságtannak és élesen ellenkezik a marxizmus alapjaival. Az ebből levezetett gondolatai pedig lényegében megfelelnek az Adam Smithig visszavezethető "funkcionális jövedelemelosztási elmélethez" (amire egyszer már felhívtam a figyelmét) és amelynek az az ideológiai lényege, hogy tökéletesen versenyző piacon nincs kizsákmányolás.

Ami a "kriminalizálás"-t illeti. Ha Ön csak akkor tartja kizsákmányolónak a bérmunkát, ha a munkás nem kapja meg a jogszerű ellenértékét, akkor Ön igenis kriminalizálja a kizsákmányolást. Ugyanis Ön abban látja a kizsákmányolás lényegét, hogy a tőkés kevesebbet fizet annál, mint ami "jog szerint jár" a munkásnak, tehát a különbözetet ELLOPJA/ELRABOLJA. Márpedig a lopás/rablás bűncselekmény. Ugyanakkor a marxi kizsákmányolás-elmélet alapja az, hogy a tőkés PONTOSAN KIFIZETI A MUNKAERŐ ÉRTÉKÉT, A MUNKAERŐ ÚJRA-ELŐÁLLÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGEIT. Éppen a bővített újratermelés modellje (ahol annak, hogy mk mekkora semmilyen érdemleges jelentősége nincs, elvileg akár 0 is lehet) mutatja meg, hogy az értéktöbblet lényegében társadalmi célokra lesz felhasználva, de - és ez a kizsákmányolás marxi értelme - ebbe a munkásosztálynak ugyanúgy nincs beleszólása, mint az igás állatnak saját tevékenysége ("munkája") eredményeibe. Vagyis a kizsákmányolás=idegen munka leigázása még akkor is, ha a munka kifejtőjét "jogszerűen" kifizették.

aLEx 2016.01.10. 09:03:41

@nandras1951:

"Vagy tudatosan írta a "dolgozó"-t egyes számban, vagy ez freudi elszólás volt az Ön részéről."
Általános alanyt használtam, Ön szerint ez freudi elszólás. Ha ezzel Ön bizonyítva véli, hogy nem tudom, mi a különbség a mikró- és a makroökonómia között, akkor nincs hozzászólásom.

"Makroszinten nem is lehet más forrása a bővítésnek."
Dehogynem. Makroszinten is néven lehet nevezni, hogy a bővítés forrása a kisajátított értéktöbblet.

"Ezért írtam, amit írtam, és nem azért mert kötekedni akartam."
Mégis kötekedik. Még az általános alanyba is beleköt.

"... a munkásosztálynak nincs beleszólása abba, hogy a tőkés osztály mire használja fel a társadalmi többletet (amit értéktöbblet formájában sajátít el) a kizsákmányolás lényege és ennek a világon semmi köze sincs ahhoz, hogy a munkások bére mekkora."
Már miért ne volna köze annak, hogy mekkora a társadalmi szinten elsajátított értéktöbblet, ahhoz, hogy társadalmi szinten mekkora a munkások bére?

.......................

"Más írásaiból azt olvastam ki (és ez ebben a blogban ez le nem írva elfogadott tényként szerepel), hogy Ön szerint az értéktöbbletet nem csak a munkás termeli, hanem ahhoz a tőkét befektető tőkés is hozzájárul, így az értéktöbblet elsajátításának egy része (a tőkebefektetés után járó rész) "jogszerű" és csak az esetleg ezen felüli rész a "jogszerűtlen", a kizsákmányolás."
Konkrétan? Mit értett már megint félre? Bár tippem van, de fejtse csak ki! Nem könnyítem meg a dolgát.

"A munkásokat nem a tőketulajdonos, hanem a vállalkozó alkalmazza..."
A munkásokat a munkáltató alkalmazza. Egyezzünk meg ebben! A vállalkozó pedig vagy végez személyes közreműködést a vállalkozásában, vagy csak a tőkéjét adja. Ez esetben arra vállalkozik, hogy a termelés tőkeszükségletét biztosítja. Ön keveri a vállalkozót a munkáltatóval.

"... és ő a termelés tárgyi feltételeit (amit Ön - a polgári közgazdaságtanhoz hasonlóan és a marxista állásponttal élesen szemben állva - hibásan azonosít a tőkével, mint olyannal - gondolom ezt is kifogja kérni magának) ugyanúgy hitelben veszi át a tőketulajdonostól, mint ahogyan a munkásoktól a munkaerejüket."
Önnek megint prekoncepciója (és vélhetően értelmezési problémája) van.
Fizet a munkáltató kamatot a munkásoknak a hitelbe kapott munkaerejükért?
Ugyanígy nem fizet a tőkésnek sem kamatot a hitelbe átvett tőketulajdonért. Hanem osztalékot fizet a részvényeseknek. Ez felel meg a tőkehozadéknak. A vállalatnak (a munkáltatónak) ha hitelre van szüksége, azt a klasszikus módon a banktól veszi fel. Ne tessék összemosni a különböző dolgokat!

"Tehát az Ön egész fejtegetése a munkaerő árú tőkejellegéről pontosan megfelel a polgári közgazdaságtannak és élesen ellenkezik a marxizmus alapjaival. "
Nem csodálkozom azon, hogy Önnek ez a véleménye, mert a szándéka sincs meg, hogy megpróbálja megérteni az általam leírtakat.

"Ami a "kriminalizálás"-t illeti. Ha Ön csak akkor tartja kizsákmányolónak a bérmunkát, ha a munkás nem kapja meg a jogszerű ellenértékét, akkor Ön igenis kriminalizálja a kizsákmányolást."
Ön ebben is félreértette a szavaimat. A gondolataimat sem érti. Honnan tudhatná akkor, hogy mit "kriminalizálok" és mit nem?

Álláspontom szerint ugyanis munkabérben nem is lehet maradéktalanul kifizetni a munka ellenértékét, mert a létrehozott új érték nem fix összeg, hanem a piacon realizálódik, és a profit ingadozásaiban jelenik meg. Kizsákmányolásmentes jövedelemelosztás tehát csakis úgy képzelhető el, ha létrejött értéktöbbleten a tőketulajdonosok és az értéket előállító munkavállalók megosztoznak. Nagyon sajnálom, ha egy ilyen egyszerű gondolatot Ön nem képes megérteni. De mi ebben a "kriminalizálás"? Ez a fogalom az Ön agyréme.

"... a marxi kizsákmányolás-elmélet alapja az, hogy a tőkés PONTOSAN KIFIZETI A MUNKAERŐ ÉRTÉKÉT, A MUNKAERŐ ÚJRA-ELŐÁLLÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGEIT."
Szerintem ebben Marx is, meg Ön is téved. Ki tudja egyáltalán, hogy mennyi a munkaerő PONTOS előállítási ára? Ez egy filozófiai fogalom, amelynek pénzben kifejezett ellenértékét ezidáig még senki nem határozta meg. Marx se...

Hogy lehetséges például az, hogy a Credit Crunch után a munkabérek világszerte tendenciájukban veszítettek a reálértékükből, miközben a munkaerő újraelőállítási költségei kizárt dolog, hogy csökkentek volna? A marxizmus fogalmi rendszerével sokszor még a relatív és abszolút elszegényedés jelenségét sem tudjuk megmagyarázni.

"Vagyis a kizsákmányolás=idegen munka leigázása még akkor is, ha a munka kifejtőjét "jogszerűen" kifizették."
Ezt a kérdést már korábban érintettük. A "jogszerű" szó jelentése nagyon sokféleképpen értelmezhető. Most sem állok neki magyarázni, mert Ön úgyis szándéka szerint beleköthet.

nandras1951 2016.01.11. 22:28:06

Hát igen - hosszú válaszában a kiemelt mondataimra mindössze öt esetben reagált bizonyos mértékig (igen erős fenntartásokkal) érvelésnek tekinthető módon. A többi esetben ismét arrogáns kitételeket engedett meg magának - lelke rajta.

Az érvelés-szerűségekre:

1) ""Makroszinten nem is lehet más forrása a bővítésnek."
Dehogynem. Makroszinten is néven lehet nevezni, hogy a bővítés forrása a kisajátított értéktöbblet."

Mire is válaszolta ezt? Hát erre:

"Az egész tőkés osztály kifizetve az egész munkásosztály bérét (V) az ezután megmaradó értéktöbblet ... egy részét az állandó, másik részét a változó tőke bővítésére fordítja (mc és mv). Makroszinten nem is lehet más forrása a bővítésnek."

Tényleg nem látja, hogy a tagadást kifejezeő "dehogynem" után "cáfolatként" lényegében ugyanazt írta. mint én? Akkor ki kötözködik itt?

2) ""... a munkásosztálynak nincs beleszólása abba, hogy a tőkés osztály mire használja fel a társadalmi többletet (amit értéktöbblet formájában sajátít el) a kizsákmányolás lényege és ennek a világon semmi köze sincs ahhoz, hogy a munkások bére mekkora."
Már miért ne volna köze annak, hogy mekkora a társadalmi szinten elsajátított értéktöbblet, ahhoz, hogy társadalmi szinten mekkora a munkások bére?"

Mert nem arról beszéltem, hanem a kizsákmányolás lényegéről, ami (szerintem) az, hogy az értéktöbbletet (legyen az bármekkora is) megtermelő munkásosztálynak (bármekkora is a bére) nincs beleszólása annak felhasználásába. Ön nem ezt vitatta érvelve, hanem érvelés nélkül hülyének nézett engem (aki úgymond még azt sem tudja, hogy az értéktöbblet és a munkabér nagyságai fordítottan arányosak).

3) ""A munkásokat nem a tőketulajdonos, hanem a vállalkozó alkalmazza..."
A munkásokat a munkáltató alkalmazza. Egyezzünk meg ebben! A vállalkozó pedig vagy végez személyes közreműködést a vállalkozásában, vagy csak a tőkéjét adja. Ez esetben arra vállalkozik, hogy a termelés tőkeszükségletét biztosítja. Ön keveri a vállalkozót a munkáltatóval."

Én azt mondom (Marx után szabadon), hogy az értéktöbbleten a tőketulajdonos és a vállalkozó (no meg a földtulajdonos) osztozkodnak. Ám Marx korában a tőketulajdonos általában személyileg azonos volt a vállalkozóval - Marx e kettős lelkű szereplőt nevezte tőkésnek, én viszont a mai viszonyok között szétválasztom őket, vállalkozónak azt a szereplőt nevezve (ismét Marx nyomán), aki a termelési tényezőket (föld, tőke, munkaerő) átveszi (hitelbe) a tulajdonosaiktól, és egyesíti a termelési folyamatban. Ön (nem kissé) arrogánsan kioktat, hogy "a munkásokat a munkáltató alkalmazza", aki nem azonos a vállalkozóval, mert az lehet, hogy "csak a tőkéjét adja". Belekever tehát a témába egy Marx által sehol nem használt munkajogi (és nem közgazdaságtani) fogalmat (a munkáltatót), majd a vállalkozót összekeveri a marxi tőkéssel. akit Marx (és őt követve én is) funkcionálisan szétválasztott vállalkozóra (aki "végez személyes közreműködést a vállalkozásában" - nevezetesen egyesíti a termelés tényezőit a termelési folyamatban) és tőketulajdonosra (aki "csak a tőkéjét adja"). Ne haragudjon, de ez eléggé pitiáner kekeckedés, amivel csak saját ismeretei sekélyességét demonstrálja.

4) "Fizet a munkáltató kamatot a munkásoknak a hitelbe kapott munkaerejükért?
Ugyanígy nem fizet a tőkésnek sem kamatot a hitelbe átvett tőketulajdonért. Hanem osztalékot fizet a részvényeseknek. Ez felel meg a tőkehozadéknak. A vállalatnak (a munkáltatónak) ha hitelre van szüksége, azt a klasszikus módon a banktól veszi fel. Ne tessék összemosni a különböző dolgokat!"

Itt Ön ismét sekélyes ismereteit demonstrálja. Fogalma sincs róla, mi az a hitel. Ön egyszerűen leszűkíti a hitel fogalmát a bankhitelre. Fel kell Önt világosítanom, hogy ha egy árut előbb fogyasztanak el, és csak azután fizetik meg az árát, akkor az áru eladója a vételár kifizetéséig hitelez a vevőnek. Ennek rengeteg formája van a szóbeli megegyezéstől az "írja a többihez!"-en keresztül a kereskedelmi váltóig. Bankhitelt akkor vesznek igénybe, ha olyan árut akarnak megvenni, amelynek eladója nem hajlandó hitelezni. A hitelnek általában nem szükségszerű velejárója a kamat. Az áru eladója sokszor örül, hogy vevője akadt az árujának, és így ha később is, de realizálni tudja az árujában megjelenő értéktöbbletet. A bank viszont éppen a kamat révén jut az értéktöbblet (amelyet nem az ő alkalmazottai termeltek meg) egy részéhez, azért ő nem ad hitelt kamat nélkül (nehogy az állam által átvállalt kamat miatt "kamatmentes" hitellel próbáljon cáfolni!).

nandras1951 2016.01.11. 22:29:18

@nandras1951: folytatás

5) "Álláspontom szerint ugyanis munkabérben nem is lehet maradéktalanul kifizetni a munka ellenértékét, mert a létrehozott új érték nem fix összeg, hanem a piacon realizálódik, és a profit ingadozásaiban jelenik meg."

Álláspontja tökéletesen ellenkezik a minden tudományos elemzésnél elengedhetetlen (és a közgazdaságtanban Marx szerint alapvető) absztrakció módszerével - ahogy a nép mondja: Ön "elvész a részletekben". Nem elemzem ki, hogy tulajdonképpen nincs is értelme annak, amit e mondatban leírt.

"Kizsákmányolásmentes jövedelemelosztás tehát csakis úgy képzelhető el, ha létrejött értéktöbbleten a tőketulajdonosok és az értéket előállító munkavállalók megosztoznak."

Ez tisztán a burzsoá neoklasszikus "funkcionális jövedelemelosztás elmélete", amit Ön nem ismer és nem is akar megismerni, hiába hívom fel rá újra meg újra a figyelmét.

A "kriminalizálásról". Már n-szer leírtam, de leírom n+1-edszer is. Marx a Tőkében kifejtett kizsákmányolás-elméletét Proudhonnal vitatkozva a Filozófia nyomorúsága című vitairatában kezdte el megalapozni, ahol vitába szállt Proudhon hires-hirhedt bonmot-jával: "A magántulajdon - lopás!" - megmutatva, hogy a tőkés kizsákmányolás akkor is létezik, ha a munkaszerződések tökéletesen jogszerűek, és a munkások az utolsó fillérig megkapják a kialkudott bérüket. Annak feltételezése, hogy a munkások nem kapják meg a nekik jogszerűen járó bért azt jelenti, hogy a vállalkozó csal, vagyis bűncselekményt követ el. Ezt nevezem én a kizsákmányolás kriminalizálásának, és Ön pontosan ezt állítja (hogy a vállalkozó nem fizeti ki a jogszerúen járó béreket teljes egészében). Eközben Ön makacsul összekeveri a "jogos" és az "igazságos" kifejezéseket nem véve tudomást például arról a széles körben elterjedt keserű tréfálkozásról, hogy "nálunk nem igazságszolgáltatás van, hanem csak jogszolgáltatás".

aLEx 2016.01.12. 10:53:16

@nandras1951:

"Hát igen - hosszú válaszában a kiemelt mondataimra mindössze öt esetben reagált bizonyos mértékig..."
Örüljön, hogy ennyire reagáltam! Mert kezdem unni a kötözködését. Amit Ön művel, az nem egyéb, mint játék a szavakkal, én pedig nem szeretem sem az időmet, se az energiámat játszadozásra pocsékolni. Ne vegye rossz néven, Öntől ugyan sokat lehetne tanulni, de az összeférhetetlen természete miatt én nem kívánok Öntől tanulni. Ezért inkább megkérném arra, hogy ne látogassa többet a blogomat!

A továbbiakban nem kívánok az Ön hozzászólásaira reagálni sem. Sajnálom, hogy eddig is fordítottam Önre energiát!

aLEx 2016.01.13. 05:32:05

@nandras1951:

Ejnye Phoenix! Udvariasan megkértem, hogy ne látogassa a blogomat. Ha a kérésből nem ért, akkor moderálni vagyok kénytelen

Szimijo 2017.05.02. 16:47:30

Kedves aLEx!
Sajnálom, hogy így döntött (beszüntette a vitát). A vitatkozás, többszöri pontosítás-viszont válaszok számomra könnyebbé tették a részletek megértését. :-(

Szimijo 2017.05.02. 16:48:42

bocsánat, ez lemaradt: szimijo@gmail.com