Miután tisztáztuk a humán tőke fogalmát és felírtuk a munkaérték-elmélet y = v+m alapegyenletét az egyszerű újratermelési folyamatra vonatkoztatva, elkezdhetünk kicsit jobban elmélyülni a dolgokban, hogy meglássuk, mit is tudunk kihozni belőle. Nem mellékesen újabb szemléletes bizonyítékát tudjuk adni a kizsákmányolás fogalmának és kicsit közelebb kerülhetünk a globális kapitalizmus általános válságának megértéséhez is. Ennek során megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy vajon a munkabér a munkaerő bővített újratermelésének az ára vagy csupán a puszta fizikai lét fenntartásának fedezete. Szó lesz továbbá arról, hogyan alakul ki a pénz fétise, a „pénz fial pénzt” szemlélet.

A munkaerő újraelőállítási ára

A mai napig vita tárgya, hogy mit is takar a munkaerő újraelőállítási árának marxi meghatározása. Mindenki azt ért alatta, amit akar. Számomra az volna a szimpatikus, ha a munkabér a munkaerő bővített újratermelésére nyújtana lehetőséget – az adott kor társadalmilag átlagosnak elfogadható szükségleti szintjén. De találkozni olyan nézetekkel is, hogy a munkabér nem más, mint egy fajspecifikus kalóriaminimum ára. Ez utóbbi nézet szerint a fejlődés mindössze annyi, hogy ma már nem a kenyér és a vöröshagyma árában mérjük, hanem mondjuk parizerben. A munkaerő bővített újratermelése – ha azt a humán tőkével azonosítjuk és a gyermekeink, a felnövekvő generáció taníttatását értjük alatta – manapság jószerivel csak úgy valósítható meg, hogy a parizert is megvonjuk magunktól, nemcsak a pihenést és a szórakozást, hogy fussa az oktatás költségeire.

Az a társadalom, amelyben a hátrányos helyzetek újratermelődnek, nem jellemezhető úgy, hogy a munkaerő bővített újratermelésének a feltételei adottak. Azaz a felnövekvő generáció oktatásának (képzésének) költségei sem a munkabérekben, sem a transzfer jövedelmekben nincsenek benne. Az élet adja meg a választ, hogy a munkabér a puszta megélhetésre sem elég. Hol lehetne szó annak bővített újratermeléséről?

A választ a humán tőke fogalmát leíró egyenletből kapjuk meg. A humán tőkét megillető értéktöbblet volna hivatott a munkaerő bővített újratermelését biztosítani.

v_HT = v_mb + m_HT + m_c

Ez az, amit a munkavállaló nem kap meg. Ez a kizsákmányolás. Ha másról nem, de erről konkrétan tudjuk bizonyítani, hogy létezik és valós probléma.

Azt persze még mindig kétségbe lehet vonni, hogy mennyi is ennek a kizsákmányolásnak az összege. Mert cinikusan lehet azt mondani, hogy „ki mire vitte, annyit is ér!”, azaz a magyar munkaerő olyan ócska, hogy még az „újraelőállítási árát” sem érdemli meg, nem hogy a bővített újraelőállítási árát. Ahhoz, hogy az ilyen véleményeket cáfolni tudjuk, bizony ki kellene tudni pontosan számolni, hogy mennyivel is van megrövidítve a munkavállaló. Ebben az esetben már teljesen konkrét dolgokon lehetne vitatkozni, mert egy matematikai számítást már nem lehet csak úgy, világnézeti okokból lesöpörni.

Pénz fial pénzt, avagy miből keletkezik a kamat?

A mai pénz hitelpénz és a vállalkozások hitelből gazdálkodnak. Önmagában a piaci verseny kényszeríti ki ezt, hiszen hitelből gyorsabban lehet növekedni és fejlődni. Aki nem ezt teszi, az lemarad és elbukik.

A „pénz fial pénzt” képzete már az egyszerű újratermelési folyamatban is felmerül, de ez még nem olyan nyilvánvaló, mert a képletben sehol nem szerepel a „pénz”:

v ------> v + m

Itt arról van szó, hogy miből képződik az értéktöbblet. De írjuk fel ugyanezt a folyamatot a bővített újratermelés reális esetére! A tőketulajdonos nem rendelkezik elegendő tőkével ahhoz, hogy a piaci versenyben állja a sarat. Nézzük a legegyszerűbb esetet, amikor a tőketulajdonos forgóeszközhitelt vesz fel és abból bővíti a termelést, azaz hitelből vásárol alapanyagot, segédanyagokat, energiát stb.!

v + c_fh -----> v + c_fh + m + Δm + k

ahol c_fh – forgóeszközhitelből származó tőke, Δm – a termelés bővítéséből származó értéktöbblet-növekmény, k – hitelkamat.

A képletet nézve szinte kínálja magát a „látszat”, hogy a kamat forrása csak a hitelpénz lehet, ami a kereskedelmi banki pénzteremtésből származik. Azonban a termékeket a piacon értékesítve egyetlen ciklus alatt befolyik az azokban megtestesülő alapanyag, segédanyag, energia stb. értékrész, így a felvett forgóeszközhitelt a vállalat azonnal kifizeti, minek következtében a bank az általa teremtett hitelpénzt a forgalomból kivonja. A pénz megsemmisül. A kérdés viszont változatlan: miből lesz a kamat?

v -----> v + (m + Δm) + k

 Ahogyan a humán tőke fogalmát leíró egyenletnél is kifejtettem már, az egyenlőségjelet itt sem lehet kitenni, mert az egyenlet bal és jobb oldalán szereplő v nem ugyanaz. A „forrásoldalon” az értéktöbblet forrását jelölő humán tőke szerepel, az „eszközoldalon” pedig a létrejött eredmény, a „jövedelemelosztás” van feltüntetve, azaz a jobb oldalon a tényleges kifizetett munkabér szerepel. Ezeket behelyettesítve már egyenlőségjelet tehetünk és tovább is bonthatjuk összetevőire, ahogyan annak lennie kellene! (A jelölések ugyanazok, mint a fentebb hivatkozott forrásban.)

v_HT = v_mb + (m + ∆m) + k = v_mb + (m_HT + ∆m_HT) + (m_c + ∆m_c) + k                    (1)

Mi az, ami ebből a képletből a napi gyakorlatban hiányzik? Hogyan néz ki a képlet a valóságban? A humán tőkét megillető értéktöbblet és a termelés bővítéséből származó értéktöbblet-növekménynek a humán tőkét megillető része – amit az egyenletben rózsaszínnel kiemeltem – a valóságban hiányzik! Ezek együttes összege egészen bizonyosan belement a kamattörlesztésbe. Mondanom sem kell, hogy ennek a tőketulajdonos által jogtalanul kisajátított jövedelemnek az összege számszerűen meghatározható az elsikkasztott tulajdoni részarány alapján:

(m_HT + ∆m_HT) = (m + ∆m) * v_HT /(v_HT + c)                    (2)

(Meg kell jegyeznem, hogy amikor itt és a későbbiekben is „jogtalan kizsákmányolásról” beszélek, akkor nem az írott jogra gondolok, hanem ahhoz képest nevezem „jogtalannak” a dolgot, ahogyan szerintem lennie kellene. Vagyis a saját értékítéletemet fogalmazom meg.)

Szokták mondani, hogy a bankprofitot a tőketulajdonos engedi át a banknak a saját profitjából. Nem vitatom annak a lehetőségét, hogy ez részben igaz lehet, de alapvetően nem erről van szó. Mert könnyű tőketulajdonosnak olyan profitot átengedni, ami nem is az övé! Népies szólással élve „könnyű más nemi szervével a csalánt verni”!

A bizonyításhoz kéretik figyelembe venni, hogy (m + Δm) > 0, sőt önmagában Δm > 0. A termelést a tőketulajdonos csak addig a határig növeli, amíg a határprofitráta pozitív szám. Ugyanakkor a humán tőkét megillető (m_HT + Δm_HT) = 0, azaz a tőkés mindaddig abból fizeti a kamatokat, ameddig azok erre fedezetet nyújtanak. A saját profitját csak ez felett kezdi el bevonni a törlesztésbe. Gondolom ez józan ésszel belátható.

Egy olyan gazdaságban, amely jellemzően a határprofitráta peremén működik, talán nem túlzás azt állítani, hogy a bankrendszer profitja szinte teljes egészében a munkajövedelmekből kerül elvonásra. Ez ugyanaz a logika, hogy az államadósság terheit is mi, az adófizetők viseljük.

Néhány megjegyzés méltányosságból

Korábban is több esetben említettem már, így most is megismétlem: a kizsákmányolást nem lehet teljes egészében elítélni. Amennyiben a tőketulajdonos a köz érdekében teszi a dolgát, a kisajátított értéktöbblet is közösségi célt szolgál. Ez a liberális demokraták és az egész polgári baloldal álláspontja a mai politikai életben.

Ennek ellenére ki kell hangsúlyoznom, olyan értelemben továbbra is kizsákmányolásról van szó, hogy a hatalmi erőviszonyok jelentős mértékű torzulás szenvednek és a hatalmi helyzettel való visszaélés valósul meg. A bérből és fizetésből élők nem vehetnek részt a kisajátított profit felhasználásáról a döntéshozatalban. Semmi garancia nincs arra nézve, hogy a profit felhasználása a közjó érdekében a legmegfelelőbb módon történik. A profit ugyanis akár offshore számlákon is landolhat vagy eltűnhet a korrupciós csatornákban.

Itt most terjedelmi okokból újra meg kell, hogy álljak, mert eljutottunk a beruházási hitelhez, ami egy ennél sokkal bonyolultabb dolog. Mivel nagyon lényeges téma, alapos kifejtést igényel. A következő részben a virtuális tőkéről és a „profitszivattyú” működéséről lesz szó.

A sorozatban eddig megjelent írások:

• 2013.07.01. Függelék – Fogalmak értelmezése a marxista terminológiában
• 2013.07.01. A tőke fétise – Robert Kurz és a „Wertkritik” iskola a kapitalista fétisről – I. rész
• 2013.07.03. A pénz fétise – Robert Kurz és a „Wertkritik” iskola a kapitalista fétisről – II.
• 2013.07.22. A humán tőke és a marxi munkaérték-elmélet – A marxi munkaérték-elmélet kritikája